Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010. január 29.

2010.01.29

Biszmi-Lahi ar-Rahmáni r-Rahím

A hála kizárólag a magasztos Allahot illeti, a magasságost és a hatalmast, és magasztalás és béke legyen prófétáján Mohameden, valamint háza népén a tisztákon és kiválóakon és igaz társaikon a végső óráig.

A tárgy: Így szólt a hatalmas Allah: "... akik hisznek abban, ami [kinyilatkoztatás gyanánt] leküldetett hozzád, s abban, ami leküldetett előtted, és szilárd bizonyságuk van a túlvilágban. Olyan utat követnek ők, amelyek irányát az ő Uruk mutatja s ők azok, akiknek jól megy a soruk." (2:4-5) Allah (SWT) szolgái! Kedves testvéreim! Egy igen egyszerű kérdést teszek ma föl. Mitől is muszlim a muszlim? De úgy is feltehetnénk a kérdést. Mi az ortodoxia minimuma az Iszlámban mindenféle irányzattól függetlenül. Ez nem más mint az Uszúl Ad-Dín három kitételének való együttes megfelelés. Az Uszúl Ad-Dín magyarul a Vallás alapjainak, szó szerint "gyökereinek" fordítható. Az első kitétele a tawhíd, azaz az egyistenhit. A második a nubuwwa, magyarul a prófétaság. Végül pedig a ma'adh, ami az utolsó ítéletet és a megméretést jelenti. Bárki aki vallja ezen parancsok mindegyikét muszlimnak tekintetitik, aki pediglen tagadja a fentebbi előírások mindegyikét, vagy némelyikét az hitetlen a magasztos Allahhal szemben.

E három alapvető isteni parancs muszlimmá teszi vallóját a szó általános értelmében, ahhoz, hogy az ember az Iszlám speciális értelmében is muszlim legyen, az imamátusban, vagyis a Próféta (S) által kijelölt tizenkét, Ahl Ul-Bayt-ből (A) származó utód vezetői voltában is hinni kell, ez által kerül be az ember az Iszlám "belső körébe", más szóval, ha valaki ezek alapján kiteljesíti vallási meggyőződését az mentesül az eltévelyedés alól.

 

***

 

Vezetőnk a tizenkét imám (A) a Próféta (S) halálától a végső napig. Ezt az Ayat At-Tathír (megtisztítás vers) (33:33) általános útmutatásán kívül igazolja a Hadith Ath-Thaqalayn (két nagy súllyal bíró dolog hagyománya): Így szólt a Próféta (S): ”Bizony én két olyan dolgot hagyok rátok, melyekbe ha belekapaszkodtok nem tévelyedtek el utánam. Az első a fontosabb Allah könyve, mely kötelék az ég és a föld között, a másik pedig a családom, a házam népe ( Ahl Ul-Bayt) ezek ketten nem válnak szét a világ végéig, de lássátok, hogy hogy össze fogtok különbözni őket illetően.” Tudnunk kell, hogy ez a legerősebb prófétai hagyomány, melyet a hadíthkritika tudománya csak ismer. Mégis ezekkel szemben a muszlimok jelentős részénél kialakultak olyan nézetek a közösség vezetését illető legitimitásról, melyek igencsak gyenge lábon állnak. Ezek közül eredendően a súra, azaz a közmegegyezés elve volt a domináns, amelyek alapján az első három kalifát, majd Ali Imámot megválasztották. Ezt a nézetet a következő ája kívánja alátámasztani: "Az ügyeitek képezzék megbeszélés tárgyát közöttetek" (42:38) Való igaz, hogy vannak az életnek olyan kérdései, melyekre nincs közvetlen útmutatás a Könyvből és a szunnából, a fentebbi koránvers ezekre a dolgokra vonatkozik, de nem azokra melyekről nyilvánvaló útmutatás érkezett Allahtól (SWT) és prófétájától (S). Később kialakult egy másik nézet is, mely a medhebalapító Ahmed ibn Hanbal nevéhez fűződik, ez a "status quo" elve, vagyis ha egy vezető hatalomra kerül annak mindenképpen jár a lojalitás, kerüljön az hatalomra bármi úton-módon is. Mindaddig míg az illetőre rá nem bizonyítható a Vallás elhagyása. Ezen nézetekkel szemben itt van nekünk a Korán és szunna világos szava a helyes úton vezetettség mibenlétét illetően. Ez az amit meg kellene szívlelnie minden hívőnek és végső soron minden embernek.

Kedves testvéreim! Fohászkodjunk az igaz úton vezetettségért magunk és testvéreink számára, valamint üdvösségünkért! Most pedig hívő testvéreim végezzük el az imát istenszolgálat képen a magasztos Allahnak!