Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megjegyzések a svájci népszavazáshoz

2010.02.22

„Minden nap Ashura, minden hely Kerbala”

 

              MEGJEGYZÉSEK A SVÁJCI NÉPSZAVAZÁSHOZ

 

  Svájc köztudottan az az ország Európában, ahol különböző ügyekben sűrűn tartanak népszavazásokat. Természetesen, mint minden (nép)szavazás, a novemberi Svájcban tartott is irányított volt, (vagyis úgy lett intézve, hogy az legyen a végeredmény, ami végül is lett) méghozzá a közvélemény megfelelő manipulálásával. Ez ugyanis a (nép)szavazások intézményének totalitása; majdnem mindenkinek megfelelő. (ezért is találták ki, sajnos) A háttérirányítók úgy formálják a közvéleményt, hogy az érdeküknek megfelelő végeredmény szülessen, a közvélemény pedig hihetetlenül büszke arra, hogy végül is „ő dönt el mindent”, főleg a fontos dolgokat. (miközben persze valójában semmit sem). Akiknek viszont nem megfelelő a mindenkori végeredmény, ők azok, akik ellen irányul egy népszavazás, egyrészt – és a svájci esetnél maradva – nyilvánvalóan a muszlimok ellen, legmagasabb értelemben pedig Allah ellen (de mivel ugyanezen a legmagasabb szinten maradva Allah ellen semmi sem irányulhat, ezért mindez csakis önmaguk – a kitervelők - ellen irányulhat), másrészt azok ellen a nem muszlim svájciak ellen, akik a minaretépítés mellett foglaltak állást és akiknek a meglátását is a mélybe rántották kollektíve egy ilyen népszavazással és sajnos később többségük gondolkodása – Svájcban is –a tömegek véleménye felé fog elmozdulni. (ezt hívják a tömeg „nehézségi erejének”, ami zuhan és tömegénél fogva magával ránt mindent, ami nem áll rendíthetetlenül szilárdan)

Mivel Magyarországon vagyunk, a fentiek közelebbi szemléltetése miatt innen is lehet példákat előhozni bőven. Legyen mondjuk a 2004-es ún. kettős állampolgárságról szóló népszavazás – amelyet kicsit öntudatosabb országokban a parlament egy kimerítő munkanap végén mintegy levezetésként egyöntetűen (!) megszavaz és nem bízza a népre – amit a magyar politikai elit nagyobb része nem akart (mármint nem a népszavazást, hanem a kettős állampolgárságot) és nem is lett meg, annak ellenére, hogy valószínűsíthetően az emberek többsége (de legalább 25 %-a, ami ugye kellett volna) mindenféle befolyásolás nélkül szeretett volna. A kettő közötti különbség egy (mindenkori nép)szavazás manipulációs része, amit ebben az esetben több más mellett jórészt a részvétel alacsonyan tartásával értek el. (valószínű, hogy ezért is tartották télen) Ide tartozik, hogy eredendően akik ezt a kettős állampolgárságról szóló népszavazást kitalálták – csak ismételni lehet: ahelyett, hogy a Parlament egy álmos délutánon egyöntetűen megszavazta volna! – azok célja egyértelműen – a végeredményt előre tudva – az ország megszégyenítése és kollektív erkölcsi mélybe rántása volt. Sikerült.

Felmerül a kérdés, hogy – azon túl, hogy Svájcban gyakoriak a népszavazások – miért pont rá esett azoknak a választása, akik e mögött az egész mögött állnak? ( Svájcban a muszlimok aránya hasonló Franciaországéhoz, Belgiuméhoz, Németországéhoz, Ausztriáéhoz, stb..) Azonnal szembe ötlik, hogy Svájc nem EU tag, sőt amolyan „Európább Európánál”, vagyis az amúgy is jórészt „kereszténységtelenített” – földrajzi értelemben vett – Európán belül itt a gazdagság, a biztonság, a kényelem felhalmozása következtében teljesen elveszett az, amit úgy hívnak: kapcsolat az emberfelettivel. Vagy ami ugyanezt fejezik ki, csak más szavakkal Buji Ferenc roppant találó kifejezésével élve: „A nyugati ember negyven év kemény munkájával megteremti önmaga kényelmes mentális leépülésének egzisztenciális feltételeit.”

Mivel Svájc nem tagja az EU-nak, ezért az EU (ami egyébként a materialisták gittegylete és itt mint intézményt értjük alatta, ami nyilván egyfajta reprezentáció is) amolyan „kívülálló” pozíciójából könnyen mondhatja, hogy: az eredmény sajnálatos és nem az EU véleményét tükrözi. (itt jön be, hogy miért egy nem EU tagországban történt ez, miközben nyilván a hatásmechanizmus, vagyis a széles európai-, és világ közvélemény – nem tagokban gondolkodik, hanem minimum annyit tud, hogy Svájc európai ország.) Mindezt az az EU mondta, amelynek alapokmánya (és egész működése) nélkülözi (mintegy demonstratív módon) a keresztény gyökereket, magára a keresztény tradícióra való bármilyen utalást, megalapozottságot. Mindezek tudatában milyen valós(!) hozzáállás létezik így az iszlámmal kapcsolatban az EU részéről? Egészen biztosra vehető, hogy nem pozitívebb, mint a kereszténység viszonylatában. Sőt, kitapogatható egy olyan hátsó szándék (ez már egy mögöttesebb szint, csak az EU terepe van rá használva), ami egy keresztény-muszlim konfrontáció burkolt élezését jelenti. Ennek azonban semmilyen körülmények között sem szabad megtörténnie, sőt – és mert – a kereszténység (nem maga a kereszténység, hanem a megnyilvánult kereszténység), ha mutatkozik benne erre vonatkozó szándék, akkor az Iszlám megértése által visszatérhet önmaga megtalálásához, fényéhez.

Az Amnesty International tiltakozásának – teljesen hamis és nivelláló – értékéről annyi talán elég is, hogy ezért tiltakozik, de azért is, ahogyan a muszlim jog értelmében – mellesleg az emberi állapotoknak ősidő óta megfelelően – a bűnelkövetőket a muszlim országokban büntetik. Egy liberális szervezet tiltakozása, véleménye annyit ér, mint amennyit arról tud, hogy egy embernek valójában mit szabad és mit nem.

Mindezek alapján nem lehet nem észrevenni, hogy sok esetben ál-nemtetszésekről van itt szó.

A svájci népszavazás mindazok ellenére, ahogy alakították – és ez a muszlimok számára a lényeges – egy jel(zés), mégpedig arról, hogy egy szinte teljesen „világi” világban (ami azt jelenti, hogy a materializmus mocsarába süllyedt és lényegében abban teljesen el is nyelődött) az iszlám kollektíve is azt az egyetemességet jelenti, - a XXI. század elejére a megnyilvánulás tekintetében az egyetlenként -  amelynek van kapcsolata a felsőbbséggel, a létezés hierarchiájának csúcsával. A materializmus bármilyen tiltakozása ugyanis értelemszerűen ezt jelenti.

                                                  ---o---