Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Imám Reza (AS) élete

2010.08.21

Az iszlám imámjai tévedhetetlenek voltak. Saját életük a gyakorlati példa mások számára, rajtuk keresztül, az ő útmutatásuk nyomán tudjuk hitelesen megélni muszlimságunkat, ezért fontos ismernünk életüket. Tanították az embereket, senkivel szemben nem mutattak tiszteletlenséget, nem különítették el magukat tőlük, nem zárkóztak palotákba (mint a kor „kalifáitól” kezdve napjaink despotikus „muszlim” uralkodóiig bezárólag annyi mindenki). Személyes életükön keresztül példát mutattak, és nem pedig zsarnoki módon vezették a közösségüket. Az imámok sorában a nyolcadik Ali al-Ridha imám (AS) volt.
A Hidzsra 153. évében, dhú-l-hidzsa hónap 11.-én, (perzsa időszámítás szerint 148. Dhu al-Qi'dah hónap 11.) pénteki napon Medinában, Músza al-Kadhim imám (AS) házában született meg az iszlám világ hetedik imámja, aki később itt, Medina városában vette át apja után az Imám címet.
A gyermeket Ali al-Ridhának hívták. Egy hónappal nagyapjának, Dzsafar asz-Szadik imámnak (AS) a halálát követően született. Tanítását apja már nagyon korán elkezdte. Anyja Bibi Najma volt, akiről fennmaradt, hogy a hit birodalmában figyelemreméltó tudással és bölcsességgel rendelkezik. Najmah eredendően egy É-afrikai rabszolganő volt a Magrebben, mígnem Dzsafar imám (AS) felesége, a szintén komoly hittudós Bibi Hamidah Khatun meg nem vásárolta, és fel nem szabadította. Mivel Músza al-Kadhim (AS) idejében nehéz idők jártak a síitákra, nem engedhették útjára. Az imám azt mondta: "Nem lehet ez akárkinek a felesége, hacsak nem barátaink és társaink közül az egyiknek."
Ali al-Ridha (AS) apját, Músza al- Kadhim imámot (AS)  799-ben (AH183-ban) ölték meg, ekkor 35 éves volt, és rászállt a közösség vezetésének felelőssége. De a síiták között is voltak olyanok, akik visszautasították az ő imámságát. Akkoriban Bagdadban Harun al-Rasid volt a kalifa, sem ott, sem Medinában nem néztek kedvezően Ali al-Ridhára. A kalifa emberei megpróbálták őt megölni, de ez a kísérlet sikertelenül végződött. Harun al-Rasid halálát követően Mohamed al-Amin lett Bagdadban a kalifa, de a birodalom már kezdett szétesni, így Khoraszán emírje, Abdalláh al-Mamún különösen nagy hatalomra tett szert. Ali al-Ridhá (AS) Khoraszánban telepedett le, és al-Mamún helyettese lett.
Khoraszánaban rendszeres találkozókat, és hittudományi vitákat tartottak minden vallás tudósaival, ahol mindenki felismerte és csodálta hitbéli nagyságát és tudását.
Egy Balkhból származó ember mesélte, hogy egyszer, amikor látogatóban járt Imám Ridhánál (AS), étkezéskor az imám hozatott egy terítőt, melyet mindannyian körülültek, a szolgák is, sőt volt ott még egy fekete szolga is. Mindannyian leültek a ruha körül, és együtt étkeztek az Imámmal. Mondtam neki, jobb volna talán, ha ő elkülönülne tőlünk, egy külön terítő mellett étkezne. Ő azt felete: "Nyugodj meg, a mi Istenünk Egy, és mi mindannyian egy apától és egy anyától származunk, és a jutalma mindenkinek a saját cselekedeteitől függ." (Anwar al-Bahiat, 106. old.)
Minden alkalommal, amikor Ő leült étkezni, üzent egy szegénynek, és maga mellé ültette, és adott neki enni. Esténként csak keveset evett, és gyakran nem aludt reggelig. Ő gyakran böjtölt, és soha nem feledkezett meg minden hónapban egy háromnapos böjtről, a hónap első és utolsó csütörtökén, és a hónap közepén pedig egy szerdai napon is böjtölt.
Amikor az éjszaka sötétje leszállt, Ő sokszor elindult, hogy a szegények hajlékait felkeresse, és segítségképpen olyan adományokat osztott köztük, melyekre szükségük volt.
A Hidzsra 203. évében, amikor az Imám 55 éves volt a kalifa, félve a nép körében egyre növekvő népszerűségének növekedésétől, elhatározta, hogy megmérgezteti Őt. Szafar hónap utolsó napján – születéséhez hasonlóan szintén egy pénteki napon – halt meg. A perzsiai Meshed városában temették el. Sírja napjainkra a síita világ egyik legnagyobb szakrális központjává nőtte ki magát.

Néhány mondás tőle:


Isten imádatának őszintesége nem csak a fohászkodások mennyiségétől, böjtök imák formai betartásától, hosszától függ. A helyes istenszolgálat és ima megköveteli, hogy a hívő gondolataiban is az ő vallásáról elmélkedjen, minden helyzetben képes legyen a helytállásra, feladata elvégzésére, és törekedjen végrehajtani azt.


Isten prófétáinak legfőbb erkölcse - a tisztaság.


Az Allahba (SWT) vetett remény és bizalom az eszköz arra, hogy az hívő ember ne féljen senkitől és semmitől, kivéve a legfelsőbb Urat.


A szegények és a nélkülözők segítsége a legjobb kegy az Allahhoz (SWT) vezető úton.


Tohfat al-Ogul, 446. old.


Bővebben a következő oldalon olvashatunk az életéről (fárszi és angol nyelven): http://www.imamreza.net/eng/list.php?id=0203