Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Próféta (AS) erkölcse és viselkedése

2010.02.20

A Prófétának (Allah áldása és békéje rajta és a családján) isteni küldetése volt és ő volt az Iszlám legnagyobb személyisége, az emberekkel azonban mindig szerény és jóindulatú volt, s egyszerűen élt, olyannyira, hogy mikor valaki odament hozzá és társaihoz Medinában, nem ismerte fel, hanem megkérdezte a csoporttól, hol van Allah prófétája…
Nem szerette a luxust vagy az evilági élet múló élvezeteit, hanem mindig figyelmeztetett másokat azoknak múlandó, tünékeny voltára. [Bihar Al-Anwar]
Rövid, lényegretörő mondatokban beszélt és sosem szakított másokat félbe mondandójukban. [Kohl al-basar]
Sosem beszélt mérges arccal és nem használt durva, sértő szavakat. Ellentétben kora despota uralkodóival, ő nem hallgatta a felé intézett szavakat félig lehunyt szemmel, nemtörődöm módon. [Bihar al-Anwar, 16.f. 226.o.]
Ünnepélyek, összejövetelek során nem ült aza sztalfőre, hanem mindig a hozzá legközelebb eső szabad helyet foglalta el. [Bihar Al-Anwar]
Sosem engedte, hogy más felálljon a jövetelére és mindenkit tisztelettel kezelt. Legnagyobb becsben az erényesek álltak előtte. [Bihar Al-anwar]

A Prófétát akkor látták dühösnek, mikor valaki megsértette Allah törvényeit és akkor volt a legboldogabb, ha másokat jót cselekedni látott. Mind haragja, mind öröme Allahhért volt. Nem engedte továbbá senkinek, hogy-mikor ő hátasállatán ül-gyalog menjen mellette. Ha tudta, felültette maga mellé, s ha nem, más időpontot adott a találkozóra.
Ugyanúgy dolgozott, mint mások és nem hagyott mást maga helyett munkálkodni. Egyszer egy társa el akarta helyette végezni a feladatát, ekkor így szólt:
"Nem akarom, hogy különbnek tartsatok magatoknál; Allah nem szereti, ha valaki mások felett állónak érzi magát."-és folytatta, amit csinált: tüzifát gyűjtött. [Kohl]

Mindig betartotta a szavát és megállapodásait. Szerette rokonait és barátait látogatni. Amit nem szeretett, az a ghaybah (ld. Ott), vagyis mások kibeszélése volt. Azt mondogatta: "Szeretek jószívű emberekkel találkozni."
Szerény volt és megbocsátó.

Anasz Ibn Malik, a Próféta egyik szolgája tudósít egy hadith-t:
"Tejet szoktam előkészíteni a Prófétának, hogy ezzel törje meg a böjtöt. Egy este későn ért haza és én úgy gondoltam, biztos azért maradt el, mert már máshol megtörte a böjtöt, úgyhogy megittam a tejet. Később megkérdeztem egy társát, hogy vajon valóban megtörte-e már a böjtöt, de ő azt felelte, nem.
Mikor a Próféta rájött, hogy megittam a tejet, nem szólt semmit és úgy tett, mintha mi sem történt volna, s jókedvű volt, noha éhes maradt és másnap is böjtölt." [Kohl]

Nagyon szeretett imádkozni, de amikor tudta, hogy ima után valaki vár rá, hogy beszéljen vele, nem nyújtotta el imáját, hanem sietett befejezni, hogy az illető segítségére legyen.
Mindenkivel egyformán kedvesen, tisztelettel bánt és nem törődött a vagyonnal vagy a származással.

Toleráns volt és megbocsátó; aki rosszat tett ellene, mindig számíthatott az elnézésére.[Bihar al-anwar, 16.f., 228.o.]. Annak ellenére, hogy küldetése kezdetén mennyi rosszat tettek ellene, Mekkát meghódítván megbocsátott azoknak, akik ellene voltak és meg akarták ölni. [Kamil]
Az uhudi csatában egy Wahsi nevű ember megölte szeretett nagybátyját, Hamzát, ő azonban megbocsátott neki is Mekkába érve, s nem állt bosszút olyan gonosz emberek ellen sem, mint Abu Szufján, az ellene szőtt összeesküvés feje, vagy a felesége, Hind, aki iránta és a muszlimok iránti gyűlöletből megette a halott Hamza máját.
Jóindulata és jósága ellenére, akik Allah törvényei ellen vétkeztek, azokat mindig megbüntette; mikor hallott arról, hogy egy bizonyos Fatima Al-Makhzumiyya, egy előkelő nő lopást követett el, elrendelte, hogy a Saria szerint vágják le a kezét, nem törődve Aszmata közbenjárásával, akinek azt mondta: "A régi korok embereinek a pusztulását az okota, hogy mindig mentegették nemeseik és arisztokratáik hibáit. Esküszöm arra, akinek a kezében az életem van [i.e. Allahra], ha maga Fatima lányom lopna, levágnám a kezét!”

Külseje
Nagyon szerette a jó illatokat és többet költött finom parfümökre, mint ételre [Waszail Al-sía, 1.f., 882.o.]. Jó illata betöltötte a szobákat, így mindenki tudta, ha előzőleg arra járt. A muszlim férfiak körében azóta is ez a szokás. Gyakran mosott fogat és kezet, minden étkezés előtt és után. Akármikor, mielőtt elhagyta a házat, tükörbe nézett, vagy a víz tükrére, hogy külseje nem-e rendetlen vagy hanyag.

Odaadó szolgája volt Allahnak és jámbor hívő. Gyakran felkelt az éjszaka közepén, fogat mosott és éjszakai ájtatosságba [arabul tahaddzsud] merült.  Olyan sokáig ált Allah előtt, hogy a lábai végül remegni kezdtek a megterheléstől.
Jeleket látott az égben, a növényekben, a csillagokban, számára szépségük és mesteri szabályosságuk mind Allahhot, a Teremtőt dicsőítette és szerette őket hosszan elnézni.